Kedves osztálytársak, Fazekasosok, és kívülállók.
A 8.c június 12.-én végleg elballagott a Fazekasból.  A 7.c búcsúztatója után, ahol cselló, énekszó és idézetek hangzottak el, a tornateremben néztük tovább a műsort. Régi képek a kivetítőn, a lányok énekhangja, a gitárszó, a mi énekünk... A legtöbb szem könnybe lábadt. Ilyenkor jön rá az ember mi is az igazán fontos. Csak ilyenkor jövünk rá hogyis szerettük ezt az osztályt és egymást.
Nem sokáig kellett külön lennünk, már vasárnap, 14.én mentünk is Bogácsra, az utolsó osztálykirándulásra, a 19 (18?) főből 16-an. Öt, plussz egy tanári szobában el is fértünk. Karcsi bácsi, Kriszta néni férje kisért el minket, aki előszeretettel sértegette az úszómester, örömünkre :D Meglátogattak minket Kriszta néniszülei és testvére is, bár nem túl hosszú ideig láttuk őket.
Bogácson is, mint minden rendes osztálykiránduláson, rengeteg bonyodalommal néztünk szembe: A titkos telefonügy, Enikőnek, Erika SMS-ezései, Dorina Krisztiánjának felhívása (aki igazából Attila), a Liza x Benkő ügy... Kavarás, kavarás hátán, de minden jó ha jó a vége, a végére véleményem szerint mindenki kibékült mindenkivel, persze maradtak még beforratlan sebek.
Miután Kriszta néni mindenkit külön-külön magához ölelt, elhagytuk hármasával/ négyesével Bogácsot, június 15.-én.